Dr. Szabó Gábor
Szabó Gábor régész, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Őskori és Elő-Ázsiai Régészeti Tanszék habilitált tanszékvezető egyetemi docense, számos ásatás és a bronzdepó-kutató program vezetője, nemzetközileg ismert és számon tartott kutatója a bronzkor- és vaskor korszakának, több szakmai szervezet tagja, a hazai és nemzetközi régészettudomány meghatározó kutatója, egyetemi oktatóként közel száz BA, MA és PhD szakdolgozat és értekezés témavezetője.
Ásatásvezetőként több nagy felületű feltárást irányított, a mai napig szervezi és koordinálja az ELTE régészeti szerepvállalásait országszerte. 2006-ban létrehozta az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének bronzdepókutató csapatát, amely Magyarország kiemelten védett, de illegális kincskeresők által fosztogatott földvárairól az elmúlt 15 évben több mint 40 késő bronzkori és kora vaskori bronz- és aranykincset és több ezer kisleletet mentett meg.
Szabó Gábor sikerrel közvetíti a régészet eredményeit a közönség felé, meséli el történeteit, kihasználva minden lehetséges fórumot. Gyakran tart tudománynépszerűsítő előadásokat szerte az országban, kedvelt riportalanya rádiós- és tévés műsoroknak. Több szakmai szervezetben és társaságban is aktívan tevékenykedik. Alapító és volt elnökségi tagja az Ősrégészeti Társaságnak. Tagja a Magyar Régész Szövetségnek. 2006 óta részt vesz az Ásatási Bizottság munkájában, 2016-tól a szervezet elnökeként. Az Ősrégészeti Levelek, Archaeológiai Értesítő, és a Magyar Régészet szakfolyóiratok szerkesztőbizottsági tagja.
Szabó Gábor régész kutató, egyetemi oktatói, ismeretterjesztő és tudományszervezői tevékenysége révén példaértékűen járul hozzá a magyarországi kulturális örökség megőrzéséhez és a régészeti szakmai eredmények széles körű megismertetéséhez.
Dr. Rácz Tibor Ákos
Rácz Tibor Ákos régészeti tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1996–2001 közt végezte el. 2001 óta a Pest megyei múzeumok kötelékében dolgozik régészként. 2003-tól kezdődően több mint 60 különböző helyszínen vezetett ásatásokat. Kutatási területe a középkor.
Rácz Tibor Ákos kiemelten foglalkozik a fémkeresősök tevékenységének integrálásával és ezen alapulóan a Ferenczy Múzeumi Centrum régészeti topográfiai programjának új alapokon történő beindításával. Önkéntes alapon szerveződő, alapvetően fémkeresősöket tömörítő közösséget szervezett, melynek vezetőjeként új lelőhelyeket határoltak le. 2015-től közösségi régészeti képzési programot szervezett, melynek következtében mintegy 120 civil önkéntes járhat rendszeresen szervezett régészeti kurzusaira, illetve vehet segítőként részt a Ferenczy Múzeumi Centrum kutatási programjaiban.
A múzeum helyi kezdeményezése országos, egyre több múzeum és intézmény által felkarolt programmá szélesedett. Rácz Tibor Ákos irányításával a múzeum munkatársai, valamint a Közösségi Régészeti Egyesület (amelynek a jelölt az elnöke) egy kivételesen komplex és átgondolt programsorozatot indított 2021-ben. Ennek első eleme a „Kincskeresés kaland tudomány. Közösségi régészeti projektek Pest megyében” című kiállítás volt. A programsorozat nagymértékben hozzájárult a hazai közösségi régészet ismertebbé tételéhez, elfogadásához, sőt támogatásához mind a szakmában, mind a múzeumot segítő önkéntesek, illetve a fenntartók körében is.
Dr. Rácz Tibor Ákos munkássága a régészeti örökség védelme érdekében kimagasló, a feltáró és tudományos munkásságon túlmutató, széleskörű régészeti szakmai tevékenység. Kitüntetése nemcsak őt magát, hanem közvetve a hozzá társult közösségi régészeti programokon résztvevők is elismerését is jelenti.
Vicze Magdolna PhD
Dr. Vicze Magdolna tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Régészeti Tanszékén végezte, ahol 1986-ban kétszakos régész diplomát szerzett, majd 2001-ben védte meg PhD disszertációját. Dolgozott az MTA Régészeti Intézetében és az ELTE BTK Régészeti Tanszékén. 1996 óta a százhalombattai „Matrica” Múzeum régész-múzeológusa, 1998-tól igazgatóhelyettese, 2005-től pedig az intézmény vezetője volt.
Tudományos kutatási területe az őskori régészet, azon belül is a bronzkor időszaka, temetkezések és településhálózat komplex tanulmányozása, környezetrégészet, környezettörténet, tájtörténet.
1999 óta vezetője a nemzetközi jelentőségű Százhalombatta - Földvár település feltárásának. Tudományszervező és publikációs tevékenysége szerzőként és szerkesztőként folyamatos, kiemelkedő hazai és nemzetközi tanulmánykötetekben és szakfolyóiratokban jelennek meg munkái, hazai és külföldi konferenciák szervezője és állandó résztvevője.
Vezetésével a múzeum specialitása – a helyi történeti és néprajzi anyag gyűjtése és megőrzése mellett – a régészet, illetve a régészeti kutatás, amelynek részben módszertani központja is. A Múzeum gyűjtőterületén található őskori földvár az első igazi „európaiság” korszakában – azaz a bronzkorban élte virágkorát.
Simon Zoltán Sándor
Érdeklődése már középiskolás korában Magyarország középkori története és a középkori régészet felé fordult. Diákként több ízben is részt vett régészeti ásatásokon (Solymár vár, Pécsvárad bencés apátság). Az Országos Műemléki Felügyelőségen kezdett dolgozni, régésztechnikusként. Ennek során számos régészeti kutatáson és műemléki falkutatáson vett részt. A munkák helyszínei sokszor az ország legfontosabb műemlékei voltak (például: Zsámbék premontrei kolostor, Szentgotthárd Magtártemplom, Ozora vár).
Az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ munkatársaként kutatási területei elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén, kisebb részben pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében voltak. Közülük a két legfontosabb a füzéri vár és Regéc várának évtizedeken átívelő kutatása volt. Nemzetközi megállapodások keretében több éven keresztül részt vett a nagyváradi vár, a gyergyószárhegyi Lázár kastély és a borsi Rákóczi kastély kutatásában.
Jelenleg a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ munkatársa, mint tudományos referens. Ebben a beosztásában Tokaj-Hegyalja műemléki topográfiáján dolgozik. A település érdekében végzett munkáját Regéc község díszpolgári címmel ismerte el. Kutatásainak eredményeit rendszeresen publikálja, számos hazai és külföldi tudományos konferencia aktív résztvevője volt, előadásokkal is. Hivatali munkáján túl egyik szerkesztője a Várak, kastélyok, templomok című örökségturisztikai folyóiratnak.
Dr. Feld István
Kutatóként és egyetemi oktatóként is a régészet kiemelkedő alakja. Ásatásokon, épületkutatásokon szerzett gyakorlati tapasztalata nagyszerűen ötvöződik elméleti felkészültségével.
Az utóbbi évtizedekben kutatásai jelentették az alapot számos jelentős műemlékünk szakszerű megújulásához. Gyula, Füzér, Sárospatak, Ozora sok évtizedes régészeti kutatása a magyar művészettörténet, a várépítészet számára is fontos adalékokkal szolgált középkorunk, késő középkorunk történetéhez. A várprogramhoz munkájának eredményei adtak szakmai alapot. Ugyanilyen jelentősek templomkutatásai (Nagylózs, Zubogy, Vámosatya).
Munkásságát számos publikációban és előadásban tette közkinccsé. Aktív tagja minden komoly fórumnak, szervezetnek, ahol a régészet és a műemlékvédelem érdekében lehet szakmai segítséget nyújtani. Az ELTE Régészettudományi Intézetének tanszékvezetőjeként régész generációkat nevelt. Szakmai elkötelezettségét a szakmai civil szervezetekben vállalt önzetlen munkája is jellemzi.
Dr. Bálint Marianna
Két évtizede vesz részt tevékenyen a magyarországi régészeti örökség védelmében, pályafutása első felében mint a kulturális örökséggel foglalkozó közigazgatási szakember, 2013 óta a Hajdúsági Múzeum régészeként.
Felismerve, hogy a régészeti örökséget mennyi károkozás éri csupán amiatt, hogy a civil lakosság nincs tudatában, milyen értékkel találkozik (pl. mezőgazdasági vagy építőipari tevékenység során), tudományos alapokon kialakított és a gyakorlatban nagy sikerrel működtet egy közösségi régészeti modellt, amelyben – szakemberek irányításával – a civilek bekapcsolódhatnak a régészeti leletek történeti forrássá válásának folyamatába. A lakosok bármely ponton bekapcsolódhatnak, akár végig is kísérhetik az egymásra épülő elemekből álló folyamatot, így a későbbiekben maguk is felismerik majd a régészeti korú tárgyakat, és tudni fogják, milyen lépéseket kell megtenniük a leletmentés érdekében. A modellt Hajdúböszörményben a közoktatásba is beépítették.
Múzeumi tevékenysége mellett aktív résztvevője a régészeti tudományos életnek, melyet széles körű publikációs tevékenysége fémjelez. Kutatási területe a régészeti topográfia, településhálózat kutatás, környezetrégészet, környezet- ill. tájtörténet.
Ilon Gábor
Több mint harminc éve meghatározó szervező-, kutató- és tanáregyénisége a magyarországi régészetnek. Fő kutatási területe a bronzkori Kárpát-medence története, de kiemelt figyelmet fordít az összes régészeti korszakra. Hatalmas terepi tapasztalattal rendelkezik, megelőző és tervásatások sokasága fűződik nevéhez. Számon tartott, megbecsült személynek számít az európai bronzkor kutatói közösségében is.
1982-84-ig a pápai múzeum igazgatója, majd a szombathelyi Savaria Múzeum régész osztályvezetője, 2002-től igazgatóhelyettese volt. 2008-2015-ig a Kulturális Örökségvédelmi szakszolgálatnál és jogutódainál dolgozott, a Forster Központban a nyugat-dunántúli régió irodavezetőjeként.
Tudományos kutatásai térben és időben egyaránt széles területet ölelnek át. Legmeghatározóbb tudományos munkái a Dunántúl késő bronzkorával kapcsolatban születtek (Gór, Németbánya, Velem, Zanat, Nagydém), és új szempontok szerint dolgozott fel fontos depóleleteket is (Velem, Szombathely).
Rendkívül sokat tett a hazai régészeti örökség népszerűsítésért: a Kőszeg régészeti olvasókönyve (2016) című munkáját a térség középiskolásaihoz és tanáraihoz eljuttatva országos szinten is példa nélkül álló, szemléletváltó oktatási kísérletet kezdeményezett. Meghatározó tanári, oktatói tevékenysége is: 1994-ben az ő közreműködésével jött létre a szombathelyi főiskola régésztechnikusi képzése. Csaknem két évtizedes tanári munkájának köszönhetően máig a szakmában dolgozó technikusok kerültek ki a keze alól, de történelemtanárok tucatjai váltak a régészeti örökség védelmezőivé. Írásai, kiállításai, előadásai több generáció figyelmét hívták fel régészeti örökségünk értékeire, megőrzésük, védelmük fontosságára. Személyéhez kötődik számos Vas megyei lelőhely örökségturisztikai hasznosítása is.
Rózsa Zoltán
Rögtön az egyetem után helyezkedett el az orosházi múzeumban, amelyet 2001 óta igazgat. Szakmájához őszinte ragaszkodás köti, figyelme egyaránt kiterjed a terepi munkára, a szaktudományos problémák tárgyalására és a tudományszervezésre. Kutatói szemlélete rendszeralkotásra törekvő. Munkájában dinamikus és kitartó, személyisége a helyi közösség kulturális életében kulcsfontosságú. Szenvedéllyel kutatja szűkebb pátriája múltját, és ismereteit előadások, tanulmányok formájában meg is osztja a helyi közösséggel.
A vezetése alatt álló múzeum mindenki számára nyitott, ismereteket és élményeket adó, család- és emberbarát hely, ahol természetes módon formálódnak a szakmai és baráti kapcsolatra épülő mikroközösségek. Legnagyobb érdemei egyike pont ez a közösségépítés. Példaértékű modellt dolgozott ki a múzeum gyűjtőterületén aktív hobbi fémkeresősök bevonásával a régészeti emlékek kutatásába, szigorúan megkövetelve a szakmai szempontokat. Csapatával az elmúlt öt évben több mint 20 ezer régészeti korú műtárggyal gazdagodott a múzeum.
Népvándorlás koros régészként kezdetben szarmata és avar kori temetők, települések emlékanyagának feldolgozásával foglalkozott, amely fokozatosan kiegészült az Árpád-kori Orosháza régészeti problémáinak részletekbe menő vizsgálatával. A kutatásokhoz forrásanyagot saját ásatásai szolgáltattak. Emellett számos tanulmány társszerzője.
- Dr. Honti Szilvia
- Dr. Pusztai Tamás
- Dr. Gömöri János
- Dr. Jankovich-Bésán Dénes
- Dr. Kovács Gyöngyi
- Wollák Katalin
- Businé Benkhard Lilla
- Dr. Csányi Marietta
- Dr. Horváth Ferenc
- Dr. Jerem Erzsébet
- Dr. Miklós Zsuzsa
- Dr. Szőke Béla Miklós
- Dr. Palágyi Sylvia
- Dr. Müller Róbert
- Dr. Gabler Dénes
- Dr. Torma István